Magyar
Nem kevés alkalmazkodást igényel a társasházi együttélés. Még akkor is, ha van Szervezeti és Működési Szabályzat és házirend is. Sokan fittyet hánynak a szabályokra, mások meg úgy vannak vele, dögöljön meg a szomszéd tehene.
Hat- és nyolcéves gyerekeim boldogan játszanak kis barátjukkal, a tízéves Kyrával a társasház kertjében. Itt fent a másodikon is hallom önfeledt nevetésüket. Gurgulázó kacajok – így leírva már-már szinte giccses a mondat, de hogy mégsem lesz az, arról a boldogságot talán sosem ismerő lakók gondoskodnak
– kezdi bejegyzését egy kétgyermekes, budai apuka, András a Facebookon. A helyszín, egy XII. kerületi társasház, közel a Déli pályaudvarhoz, ahol lakógyűlés volt, amelynek egyik napirendi pontja – a világ igazi gondjait tekintve – nevetségesen jelentéktelen volt. Hozzájárulnak-e a lakók ahhoz, hogy Kyra anyja ponyvával védhesse meg az autóját a lehulló faágaktól, és a hajnalban „megéhező”, fékvezetékeket rágcsáló nyestektől. Nem járultak hozzá. Hogy miért nem? Mondhatnám, hogy csak, de voltak emelt hangon, gúnyosan és indulatosan sorolt érvek: a ponyvára hulló eső hangos, a ponyva ronda, és egyébként is: miért tart kutyát, macskát, miért növelte meg a teraszát az ő beleegyezésük nélkül?
A bejegyzésből kiderül, hogy a házban elszabadult a pokol, a lakók kis híján összeverekedtek. A botrány még másnap is folytatódott a budai társasházban. Az autót, amelyre a ponyva kellene, valakik, nem tudni, kik, teleaggatták fehér papírlapokkal, egyikre azt írták: Sok szerencsét!.
A lakók rendőrt hívtak, feljelentést tettek ismeretlen tettes ellen, most pedig azt várják, hogy mikor mehetnek tanúskodni. Kyra édesanyja úgy döntött, ő ezt már nem várja meg, amint tudnak, elköltöznek.
„Amíg itt vannak, és Kyra játszik a gyerekeimmel, addig élvezem a felszabadult gyermeki öröm hangjait. Szerencsére ők még nem őrültek meg” – zárja András a bejegyzést.
Én meg sem kérdeztem volna erről a lakókat
– reagált a történtekre Langer Ivánné, a Magyar Társasházkezelők Országos Szakmai Szövetségének (MTOSzSz) szóvivője, aki ugyan sok hajmeresztő történettel találkozott már, de ehhez hasonlóval még nem. Szerinte érthetetlen, hogyha a lakók egyszer már megengedték az asszonynak, hogy a közös udvaron parkoljon a kocsijával, akkor „nem mindegy, hogy ponyvával vagy anélkül”?
A szóvivő úgy látja, egy társasházban mióta világ a világ, mindig akadt valaki, akinek nem volt jó valami, és ez a jövőben is így lesz. A bejegyzés a közösségi oldal hozzászólóit is megmozgatta. Azt írták,
- Csak a szokásos.
- Én ezért hagytam ott és el Budapestet és a társasházat...
- Ilyenkor érzem magam szerencsésnek, hogy családi házban lakom.
- Annyira tipikus...sajnos.
- Én is tapasztaltam, de ennyire nem volt kiélezett a szitu.
A szövetséghez a legtöbb panasz a zaj miatt érkezik. A szóvivő a VS.hu-nak azt mondta, a lakókat zavarja, ha felújítás van, ha zörög a mosógép, ha hangosan beszél a szomszéd, vagy ha zongoraórára gyakorol a gyerek. A függőfolyosós házban lakóknak van különösen sokszor elegük – tette hozzá Langer Ivánné.
„EZ ITT NEM EGY LOVARDA”
Szilvi egy pesti kertvárosi társasházban él, nemrégiben náluk is lakógyűlés volt, ahol a gyerekzsivajra panaszkodtak a lakók. „Hangosak a gyerekek, nem lehet tőlük hallani a tévét, játszótérnek használják az udvart, pedig az pihenőpark” – sorolta a sérelmeket a négygyermekes anyuka.
Az indulatok itt is elszabadultak, olyannyira, hogy az egyik földszinti lakó azt kiabálta, „ez itt nem egy lovarda”. A lakógyűlés óta csend van az udvaron. A gyerekek a környék utcáin játszanak.
Langer Ivánné szerint tudomásul kell venni, hogy a gyerekek hangosak, az úgynevezett pihenőparkot pedig ők is használhatják, akár játékra is. Hangsúlyozta, a közös képviselőnek is van felelőssége egy ilyen esetben: tájékoztatót kellett volna kitennie, egy figyelmeztetőt, amelyen udvariasan kéri a lakókat a szabályok betartására.
Ha ez sem vezet eredményre, akkor egyenként fel lehet szólítani a szülőket, hogy ne engedjék lármázni a folyosókon gyerekeiket. És ha még ez sem használ, a lakók a jegyzőhöz fordulhatnak, birtokvédelmi eljárást kérhetnek tőle.
Szilviék nincsenek egyedül: volt, aki a Facebookon arra panaszkodott, hogy náluk az egyik szomszéd kalapálni kezd, amikor egy gyerek megmoccan a házban.
És gyerekből van hét. Kirohan a folyosóra, rávág egy nagyot a korlátra, hadd döngjön, aztán visszarohan, nehogy lebukjon.
Budán, egy lakóparkban tiltakozó aláírásgyűjtést szerveztek a tulajdonosok, mert zavarta őket, hogy a közös udvart, ahogy ők fogalmaztak, „a szép zöld parkot” mászókák, homokozó és gyerekzsivaj lepte el, holott szerintük erről vásárláskor szó sem volt.
Más az interneten, egy fórumon kért segítséget, alsó szomszédja miatt tehetetlen.
MIT LEHET TENNI?
Ilyen esetekre nincs külön jogszabály. A 2003. évi CXXXIII. törvény, azaz a társasházi törvény lényegében azzal foglalkozik, hogy a lakóknak közös költséget kell fizetniük, meg azzal, hogy legyen Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) és házirend.
Ma Magyarországon nagyjából 1 millió társasházi lakás található, ezekben több mint 4 millió ember él. És ahány ház, annyi szabály. A házirendek, illetve az SZMSZ-ek olykor egészen meglepő szabályokat is tartalmaznak.
Akad példa arra, hogy a lakóközösség tiltja a kutyák, macskák és más háziállatok tartását, vagy kikötik, hogy csak reggel 8 és délután 4 óra között lehet lakásfelújítást végezni. A házirendek a közös helyiség használatáról is rendelkeznek, és előfordulhat, hogy valaki a motorját tartaná a biciklitárolóban, míg a lakók erről homlokegyenest mást gondolnának.
Langer Ivánné szerint a házirend a társasházak belső KRESZ szabályzata. Más kérdés, hogy betartják-e. Ha nem, a jegyzőtől érkezhet felszólítás, és csendháborításért például akár több tízezer forintos büntetés is.
De van, hogy a jegyző sem tud rendet tenni: egy Dunaújvárosi társasház lakói több mint 10 éve futják a köröket a hatóságoknál, mert a panelház alsó szintjén konditerem van, a gépek zörögnek, nyikorognak, a lezuhanó súlyzók megremegtetik a födémet. A helyzet odáig fajult, hogy már két lakásból is elmenekültek a lakók – számolt be róla a Kossuth Rádió.
Az egyiknek sikerült eladnia az ingatlant, a másik családtagjánál meghúzódva várja, hogy a helyzet jobbra forduljon. Egy idős asszony, aki az első emeleten lakott, de elköltözött, idegösszeomlást kapott, mentő vitte kórházba.
A lakók a jegyzőhöz fordultak, aki helyt is adott a kérelemnek, kötelezte a bérlőt, hogy tegyen meg mindent a lakók nyugalmáért. Hiába. A konditerem ugyanúgy működik, vezetője mindössze annyit mondott a közrádiónak, hogy szerinte egyetlen lakót zavar a fitneszterem üzemeltetése, pusztán az ő rosszindulatáról van szó. Ördögi kör.
